Yeats Reborn

###

  • Home
  • About Us
    • Translating Yeats
    • W.B. Yeats’s Convincing Conflicts
    • About EFACIS
  • Translations
    • Essay
    • Poetry
    • Theatre
    • Overview
  • Translators
  • Jury
  • Contact

Jó széllel Bizáncba

  1. Home
  2. Jó széllel Bizáncba
26.10.2015 Translation Category Essay Language: Hungarian

Author: Jozsef Pap

  • Original
  • Translation
  • PDF

Sailing to Byzantium

I

That is no country for old men.  The young

In one another's arms, birds in the trees

– Those dying generations – at their song,

The salmon-falls, the mackerel-crowded seas,

Fish, flesh, or fowl, commend all summer long

Whatever is begotten, born, and dies.

Caught in that sensual music all neglect

Monuments of unageing intellect.

 

II

An aged man is but a paltry thing,

A tattered coat upon a stick, unless

Soul clap its hands and sing, and louder sing

For every tatter in its mortal dress,

Nor is there singing school but studying

Monuments of its own magnificence;

And therefore I have sailed the seas and come

To the holy city of Byzantium.

 

III

O sages standing in God's holy fire

As in the gold mosaic of a wall,

Come from the holy fire, perne in a gyre,

And be the singing-masters of my soul.

Consume my heart away; sick with desire

And fastened to a dying animal

It knows not what it is; and gather me

Into the artifice of eternity.

 

IV

Once out Of nature I shall never take

My bodily form from any natural thing,

But such a form as Grecian goldsmiths make

Of hammered gold and gold enamelling

To keep a drowsy Emperor awake;

Or set upon a golden bough to sing

To lords and ladies of Byzantium

Of what is past, or passing, or to come.

Jó széllel Bizáncba

 

I.

Itt nem jut hely már a vénnek. Ifjak

Egymás karjában, fán a madarak

- mennyi halandó nemzedék- ringnak.

Makréla-tengerek, lazacos tavak,

Hús, hal, szárnyas örvend, ha jön nyári illat.

Mi csak születik, él, hal a nap alatt

Ily’ kéjelgő dalban, mind feledi,

Mik a kortalan nagyság szellemei.

 

II.

Egy vénember ócska kolonc csupán,

Egy botra szúrt rongyos kabát, hacsak

Nem zeng dalt a lélek, minden foltért a ruhán

És minden foszlányért húrokba nem csap,

Nincs dalos iskola, csak tanulás,

Mely csakis önnön nagyságára hat.

Ezért tengereken hajóztam át,

Hogy elérjem Bizánc szent városát.

 

III.

Ó, bölcsek, kik Isten tüzében álltok

Mint falakon az arany mozaik,

Kik tűz köréből jöttök és szálltok,

Énekeljétek lelkem dalait.

Vegyétek szívem, mert vágyó átok,

És gúzsba kötik a test porait,

S nem ért; hát mutassátok meg neki

Az örökkévalóság remekműveit.

 

IV.

Természet, ha éltem után elvezet

Testemből nem válik földi alak

De edzik majd görög mesteremberek

És készül rá aranyfoglalat,

És császárok lesznek tőle éberek,

Vagy arany ágról zeng majd a dala

Úrnak és hölgynek bizánci földön

Arról, mi volt, vagy tart, vagy még eljön.

  • Translation
  • PDF

Sailing to Byzantium

I

That is no country for old men.  The young

In one another's arms, birds in the trees

– Those dying generations – at their song,

The salmon-falls, the mackerel-crowded seas,

Fish, flesh, or fowl, commend all summer long

Whatever is begotten, born, and dies.

Caught in that sensual music all neglect

Monuments of unageing intellect.

 

II

An aged man is but a paltry thing,

A tattered coat upon a stick, unless

Soul clap its hands and sing, and louder sing

For every tatter in its mortal dress,

Nor is there singing school but studying

Monuments of its own magnificence;

And therefore I have sailed the seas and come

To the holy city of Byzantium.

 

III

O sages standing in God's holy fire

As in the gold mosaic of a wall,

Come from the holy fire, perne in a gyre,

And be the singing-masters of my soul.

Consume my heart away; sick with desire

And fastened to a dying animal

It knows not what it is; and gather me

Into the artifice of eternity.

 

IV

Once out Of nature I shall never take

My bodily form from any natural thing,

But such a form as Grecian goldsmiths make

Of hammered gold and gold enamelling

To keep a drowsy Emperor awake;

Or set upon a golden bough to sing

To lords and ladies of Byzantium

Of what is past, or passing, or to come.

Jó széllel Bizáncba

 

I.

Itt nem jut hely már a vénnek. Ifjak

Egymás karjában, fán a madarak

- mennyi halandó nemzedék- ringnak.

Makréla-tengerek, lazacos tavak,

Hús, hal, szárnyas örvend, ha jön nyári illat.

Mi csak születik, él, hal a nap alatt

Ily’ kéjelgő dalban, mind feledi,

Mik a kortalan nagyság szellemei.

 

II.

Egy vénember ócska kolonc csupán,

Egy botra szúrt rongyos kabát, hacsak

Nem zeng dalt a lélek, minden foltért a ruhán

És minden foszlányért húrokba nem csap,

Nincs dalos iskola, csak tanulás,

Mely csakis önnön nagyságára hat.

Ezért tengereken hajóztam át,

Hogy elérjem Bizánc szent városát.

 

III.

Ó, bölcsek, kik Isten tüzében álltok

Mint falakon az arany mozaik,

Kik tűz köréből jöttök és szálltok,

Énekeljétek lelkem dalait.

Vegyétek szívem, mert vágyó átok,

És gúzsba kötik a test porait,

S nem ért; hát mutassátok meg neki

Az örökkévalóság remekműveit.

 

IV.

Természet, ha éltem után elvezet

Testemből nem válik földi alak

De edzik majd görög mesteremberek

És készül rá aranyfoglalat,

És császárok lesznek tőle éberek,

Vagy arany ágról zeng majd a dala

Úrnak és hölgynek bizánci földön

Arról, mi volt, vagy tart, vagy még eljön.

Search form

Translator

Jozsef Pap

Available translations

  • La traversée vers Byzance (fr)
  • Cap sur Byzance (fr)
  • Ανοίγοντας Πανιά για το Βυζάντιο (el)
  • Hajózás Bizáncba (hu)
  • Jó széllel Bizáncba (hu)
  • Плавание в Византию (ru)
  • Scheep naar Byzantion (nl)
  • Navegando hacia Bizancio (ct)
  • Navegant cap a Bizanci (ca)
  • Navegant cap a Bizanci (ca)

Categories

  • Essay (6)
  • Poetry (8)
  • Theatre (4)
Yeats Reborn

An EFACIS Project
European Federation of Associations and Centres of Irish Studies
Janseniusstraat 1, 3000 Leuven, Belgium
+32-16-310430 +32-16-310431 info@efacis.org